Merthogy a betűknek is van divatjuk, ugyanúgy, mint az öltözködésnek. Mert mi más a betűkép, mint az ábécé felöltöztetése?Simon Loxley
A társadalmak értékítéletével változó divat – akárcsak ma – meghatározza a változás irányát. Ezeket a változásokat tapasztaljuk nap, mint nap. Az idősebbek (a tanárok) már többet éltek meg ezekből. Pályájuk kezdetén őket is ugyanaz a hév hajtotta: olyasmit mutatni, létrehozni, amelyet az előzőek még nem produkáltak. Nem kérdéses, hogy ugyanaz a törvény irányítja a tipográfia alapanyagának, a betűnek az állandó változását, mint a külső megjelenés, a vizualitás megszámlálhatatlanul sok más területét. Miféle hajtóerő áll e jelenség mögött? Nem tudjuk, de azért sejtjük: az új emberek életérzése, felfedezései – és vágyuk, hogy kifejezzék véleményüket, hogy megmutassák azt, amiről azt gondolják: ez jó, ez az övék!
John Allen Murphy írja: „A változás igénye valószínűleg az emberek nyughatatlanságából következik.” A Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete tervezőgrafikus hallgatóinak munkáiban is ez jelenik meg. Amikor a tanárok véleménye dönt arról, hogy mely tervek jelenjenek meg egy ilyen alkalommal, a mérlegelés során értékes és bemutatásra érdemes tervek óhatatlanul is kimaradnak! Mégis úgy gondoljuk, hogy ennek ellenére is jó az a válogatás, amelynek eredménye bemutatkozásunk, hiszen a tervek színvonala, a hallgatók által képviselt szemlélet kiválóan reprezentálja a tanszéken folyó munkát.