Mi, emberek különbözőek vagyunk. Nemcsak az ujjlenyomatunk, a szemünk írisze vagy a géntérképünk korunk molekuláris szintig mindent dekódoló DNS vizsgálatai alapján, de – mondaná egy grafológus – az írásunk szerint is mások vagyunk. Az előbbiek identitásunk velünk született adottságai, az utóbbi már tanult dolog. Tanulással magunkat formáljuk, változunk, ahogyan mi magunk is életünk folyamán és a korszellem követése során, gyakran észrevétlenül.
A betűk is eltérőek, nemcsak alapvető morfémákként, de szinte külön entitásokként: ha nem is annyira, mint ahogyan mi magunkat elképzeljük (családi vagy nemzeti múltunkkal, emlékeinkkel, bonyolult érzéseinkkel kapcsolatosan, amelyek egymáshoz és a jelenvalóhoz kötnek bennünket, továbbá befolyásolják döntéseinket s azt, hogyan látjuk a világot) – ám mégis.
Human Touch? Az aláírásunk mint egy marker szinte groteszk, sőt disszonáns ebben a digitális világban, ahol a perfekt információrögzítés (képpel és hanggal) egyedi kézjegyünk, az emberi gesztus helyébe tolakszik és az identitás humanitását oltja ki. Pedig önazonosságunk megértése és elfogadása meghatározó része annak, hogy teljes és boldog életet élhessünk. Print one & get more!
A high-tech a kétségtelenül invazívnak tűnő mesterséges intelligenciával egyre inkább részévé válik a mindennapoknak, új típusú entitásokat hoz életünkbe: virtuális karakterek, digitális asszisztensek, chatbotok és váratlan reflexiók – újkeletű fogalmak integrálódnak naponta próbára tett világképünkbe.
Az emberi gondolkodás – manuális vagy design alkotásban kifejezett gesztusa – legyen meglepetés, csodálkozzunk rá sokféleségére és gyönyörködjünk benne, szó szerint véve az epikureus-i gondolatot: Carpe diem, azaz éljünk a jelenben!
Maczó Péter
Professor Emeritus
A Nemzeti Kulturális Alap Iparművészet Kollégiuma által támogatott 104106/03085 azonosító számú A TIPOZONA 5. című csoportos kiállítás megrendezése