Izgalmas időket él az első diplomaosztóra készülő Design Campus Győrben – új otthont kapott. A Széchenyi Egyetem Science Park nevű projektjének több célt szolgáló első épületében három szinten rendezkedhetett be a Művészeti Kar Design Tanszéke. Pontosabban: zajlik a berendezkedés, az otthonossá alakítás.
Épp azok a kézjegyek kerülnek be most, a tavaszi szemeszter idején a hajdani, ikonikus kekszgyári raktárépület, közkeletű nevén a Kocka szerkezetének hasznosítása révén született terekbe (stúdiókba, laborokba, tantermekbe, előadókba) és egy külön, Design Factory elnevezésű épület – építőművész, formatervező és tervezőgrafika szakokat szolgáló – műhelyeibe, amelyek révén a komfortos és korszerű jelzőkön túl az otthonos is jellemezheti ezt az új design edukációs színteret.
A festői természeti adottságok, a város patinás múltja, gazdag kulturális élete, az egyetem szakmai sokfélesége, pezsgő, tízezernél több hallgatós, nagy kampusza bőségesen ad inspirációt, lehetőséget az elmélyült egyéni munka mellett az interdiszciplináris kollaborációkhoz, s közben a feltöltődéshez is. A Győr-hatás az alkotói kézjegyek formálódásában is karakteresítő tényező. Tudatosan dolgozunk azért, hogy e kézjegyek idővel, tartalmak és projektek kimunkálása révén brand értékűvé érleljék a közösségi védjegyet.
Maradandó és mandala sorsú stúdiumok, plasztikák, makettek, modellek, pop up kipakolások alakítják, kézjeggyel látják el a tereinket úgy, ahogy Kurt Schwitters a maga tereit a sajátos Merzbau vízióval formálta sok éven át, a kultúrát kutató elme működése szerint. Számára az otthonos (kép)tér egy „kollázsolt katedrális” volt, amit kézjegyként hitelesítőnek, habitusa, hitvallása szerintinek élt meg. Ez a mű elpusztult a második világháborúban. A pótváltozata is leégett Norvégiában. Az angliai, harmadik építése közben Schwitters meghalt. Pár fotó alapján ismerjük csupán az eredeti, téri-tipográfiai művét. Képi áttétekkel, de alkotói kézjegye mégis eleven, dinamikájával és kreativitásával ma is erősen hat.
Az 5. Tipozóna idejére a valóságunk, illetve valóságaink – a porból születős és a pixel behalós – tech-függősége már olyan felfokozott, hogy a sebesség élvezete mellett a fékezés fontossága is fel-felmerül. Technológiája okán, bármily népszerűek a kézírás ihlette megformálások, digitális meghatározottságú a kortárs tipográfia, így művelőiként most felvillanyozva és felüdüléssel figyelhetünk ezen az ünnep értékű egri rendezvényen a gépi jegyek rétegeiben is fellelhető kézjegy mibenlétére, vizsgálhatjuk a nem marginalizálandó humán faktort.
Meg is kéne kérdezni például valamelyik AI segítőnket, okos-barátunkat, hogy a hamarosan öntudatra ébredő humanoid robot rokona művészettörténet vizsgára készülve fog kézzel is jegyzetelni?
Barka Ferenc
tervezőgrafikus
A Nemzeti Kulturális Alap Iparművészet Kollégiuma által támogatott 104106/03085 azonosító számú A TIPOZONA 5. című csoportos kiállítás megrendezése