Tipózóna /3/

 …egy, kettő, három…, sok…szoktuk mondani.

Pszichológiai kutatások is alátámasztják, hogy a gyermekek a számolás fogalmával csak akkor ismerkednek meg igazán, ha már háromnál több dolgot kell megszámolniuk. Úgy tűnik, mi szervezők is így vagyunk a Tipózóna harmadik kiadásával. Most kezdjük felfogni, hogy a három után már csak a sok következhet. A 2017-es katalógus előszavában még azt írtuk, hogy reménykedünk, nemcsak egyszeri alkalommal rendezzük meg a Tipózónát. De 2019-ből visszanézve az elmúlt eseményekre, már jól látható, hogy egy folyamat elindítóivá és egyben részeseivé is váltunk. Mi a rendezők, Eger városa, a résztvevő egyetemek, a meghívott és érdeklődő vendégeink egyaránt. Persze ez a tény a természetesen adódó megelégedettség mellett rávilágít arra is, hogy mennyi felelősségteljes munkát kell elvégeznünk még, hogy a Tipozóna a magyar és a nemzetközi vizuális művészetek meghatározó eseményévé váljon.

Idén is partnereinkként köszönthetjük az ország összes tervezőgrafika tanszékének oktatóit és hallgatóit. Csatlakozott hozzájuk a krakkói Képzőművészeti Akadémia vizuális kommunikáció tanszéke is, ezzel erősítve az eredeti elgondolásunkat, hogy korunk tipográfiai változásait kutató egyetemi képzéseket minél szélesebb körben mutathassuk be. Reméljük, hogy létrehozunk ezzel egy aktuális körképet és egyben megteremtjük a közvetlen párbeszéd lehetőségét is, példaként felmutatva az egyetemek kísérletező légkörének szabadságát. Felvetődhet a kérdés, hogy az online ismeret- és tapasztalatszerzés ilyen méretű térnyerésekor miért van szükség egy hagyományos, offline bemutatkozásra? Fel tudja-e venni a versenyt ez utóbbi az előbbivel? Egyáltalán fel kell-e vennie a versenyt? Vagy valami egészen másról van itt szó? Egy folyamatos áramlásból kiragadott, megállított pillanatról, ami egyféle viszonyítási pontként, kiemelt eseményként tud létezni és hatni.

Együttműködő partnereink sorában tudhatjuk az Aranyrajzszög Társaságot is, akik nem csak a kiállítás installációjában, hanem egyfajta szellemi segítőként is velünk vannak, ezzel is támogatva az aktuális és a jövőbeli kiállítások létrejöttét. Az együttműködésünknek köszönhetően most több plakátot tudunk bemutatni, mint tavaly. Minden egyetemtől tizennégy darab nyomtatott munka látható.

A tavaly témaként meghatározott SZINKRONITÁS gondolatkörét idén felváltotta a COPY/PASTE fogalompár. Korunkra jellemző az állandó reprodukciós, másolási kényszer, az újrahasznosítás és a felfoghatatlan mennyiségű digitális változat jelenléte. A COPY/PASTE parancs hajdan, a szövegszerkesztésben alapvető szerkesztési tevékenységet írta le. Mára viszont inkább a meglévő tartalmak kisajátításával, és azok mixelésével kialakított új kontextus általános szimbólumává vált. Ebben a kollázs kultúrában percenként felfoghatatlan mennyiségű COPY/PASTE keletkezik mind tartalmi, mind formai értelemben. 2019-ben erre a témára készült munkákat állítunk ki két kategóriában: az egyikben a témát teljes művészi szabadsággal kezelő formában, illetve létező költői szövegeket feldolgozó megoldásokat kértünk.

A választott téma jelen katalógusban is látható tervezőgrafikai, tipográfiai reflexiói remélhetőleg közelebb hozzák az alkotókat és a befogadókat is azokhoz a kérdésekhez, amelyek az igaz-hamishiteles fogalmi körében felvetődhetnek. Valamint ezeknek a munkáknak köszönhetően talán lehetőségünk nyílik végiggondolni az eredeti és a másolat fogalompár jelentésváltozásának jelenkori állását is.

A kiállítás az Egri Tavaszi Fesztivál programjaként valósul meg az Eszterházy Károly Egyetem, a Média Eger Kft. Kulturma Csoport és az Egri Kulturális és Művészeti Központ összefogásával.

Csontó Lajos 

Kép-olvasás

A szöveg, az a dolog ami minden esetben olvasható és érthető. Az európai nyelv írott megjelenésében kialakult, hogy azok a betűk, amik szavakat alkotnak, szóközzel vannak elválasztva más szavakat alkotó betűktől, ezek a betűk a lapon kerszetül balról jobbra vándorolnak. Az így kialakuló sorok szigorúan párhuzamosak és egymástól azonos távolságokra lefelé haladnak tovább. A legtöbbünk annyira megszokta az olvasást, hogy elfelejtette: minden betű egy önálló forma, és minden szó egyfajta kompozíció. Komoly design dimenzióval bír minden amit naponta olvasunk.

A nyolcvanas években megjelent egy olyan tervezőgrafikai tendencia, ami az olvashatóság doktrinájával szembement. Ezzel az akkori grafikus elit azonnali nemtetszését váltotta ki. Sokkolónak és science fictionhöz hasonlónak bélyegezték ezeket a kíséreleteket. A tipográfiai hagyományokat vehemensen őrzők kiátkozták őket, az új hozzáállással alkotó fiatalokat, akik tettük indoklását a világ technológiai fejlődésében látták. Ők voltak az első számítógépes grafikusok, akik később prófétikus alakokká váltak. Már mesterien elsajátították az eszköz használatát. Ezáltal a 60-as, 70-es évek véletlen számítógépes grafikai kísérleteitől, a tudatos digitális önkifejezés területére léptek.

Neville Brody társaival a FUSE alkotói program kapcsán elhagyták a csipkerózsika álmot alvó szövegképet, kiléptek a már évezredek óta változatlanul létező, megbonthatatlan rendszerből. Elhagyták a szóközt, elhagyták a szavakat, többször még a betűket is elhagyták, és megkérdőjelezték magát a jelentést is. A nyelvre mint nyersanyagra tekintettek. Kiszöktek abból a betű-raktárból ami mindent készen ad.

Én is úgy gondolom, hogy az alkotó és a befogadó közötti csatlakozási felületnek, többnek kell lennie mint ami szimplán felmutatja azt, amit készen átveszünk és úgy-ahogy-van értelmezünk. Az itt kiállított grafikusok hisznek abban, hogy a tipográfia képes velünk valami önmagán túlit kommunikálni, többet adni mint amikor hagyományos módon szöveget olvasunk! Ezesetben az olvashatóság kérdése, az olvasó azon képességére hárul, hogy tudja e értelmezni azt amit lát. Ez nem mindig könnyű és magától értetődő. Viszont (ahogy Carson is említi) ami könnyen olvasható, nem biztos, hogy megfelelően közvetíti az információt. Mert a kifejezéstelen módon tálalt üzenet könnyen elveszhet.

Médiateoretikusok szerint az információ-technológia kulturális hatásainak tudható be, hogy a számítógépek elterjedése után, a tipográfia felszabadult.

Simon Péter

A további technológiai fejlődés következtében a mediális környezet tovább változott. Eljött a digitális média korszaka, ahol már az új technológiák, hálózatok és új szociális valóságunk építése uralja az életünk. Ennek köszönhetően a kép és szöveg közötti viszony mára már felborulni látszik. W. J. T. Mitchell által bevezetett képi fordulat elmélet (pictorial-turn), kép és szöveg médiakorszakbeli konkurenciaharcára világít rá. Szerinte, mindennapi kommunikációnkban a kép nyerésre áll, és mára már domináns szerepet tölt be a szöveggel (mint verbális üzenettel) szemben.

Diszciplinák közötti hangsúlyok eltolódására, a digitális, egyre inkább vizualizálódó környezet kihívásaira a betű-forma reagál. Virtualizálódik, moduláris helyzeteket követ, variábilis átalakulásokon megy át.

Mégsem szeretném azt, ha úgy tűnne, hogy ezen a kiállításon résztvevő alkotók a Mitchell-féle képi fordulat eszméjét követve, a verbalitás elleni fellépést igazolva, hozták volna létre alkotásaikat.

Amit itt láthatunk inkább a kísérleti tipográfiától mint alapoktól elrugaszkodott és a mai mediális környezetben létező alkotók, személyes állásfoglalásai, erre a kialakult helyzetre.

Simon Péter

Tipózóna 3
Eger, 2019. április 11., Templom Galéria