Gondolatainkat képben és szóban fejezzük ki. A mutogatás is kép, a leírt beszéd is az. Szöveg-kép. A mondanivaló rögzítése. Fiction vagy nonfiction? Ezt egyre nehezebb eldönteni. Olyan korban élünk, amikor az információ hömpölygésében csupán egy-egy látványon akad meg a tekintetünk és csak egy-egy szövegnél hisszük azt, hogy ez igaz!
Maga a kifejezés „feketén-fehéren” máig a hitelesség szinonimája, amikor az elhangzó mondatok helyett, eredeti jelentésük alapján, a szöveg írásbeli rögzítése az egykori törvényt idézi. Ha a valóságra gondolunk.
A betűkép elemi része annak a kompozíciónak, amit a tipográfus alkothat. Az pedig tervezői attitűd kérdése, hogy a látvány mennyire hű tolmácsa a gondolatnak, avagy a művészi kifejezés egyáltalán közvetít-e valamit? Persze, attól még lehet szép...
A Budapesti Metropolitan Egyetem tervezőgrafikai oktatásában a tipográfiai kifejezésmódok érzelmi megismerése és azok tudatos alkalmazása egyre inkább a képi világba integráltan jelenik meg. A tervezés valójában problémamegoldás, a stílus csak ezután következik. Ez már nem csak szöveg-kép, de mozgókép is – olykor hanggal. Erre a komplexitásra törekszünk.
„Behunyom a szemem, hogy lássak!” – mondta szegény Paul Gauguin. Hol vagyunk már ettől? A világ tágulásával a vizuális kommunikáció is tágul. Folyamatosan növekszik és gyorsul. A tipográfia információ. Tisztának kell lennie... feltéve, hogy az információ is tiszta. Mondhatnánk, hogy ez nem szakmai kérdés, hiszen mi szárnyakat adunk a gondolatnak. És valóban, a fiction/nonfiction több és mélyértelműbb válaszokat rejtegethet. Elég, ha behunyjuk a szemünket.
Maczó Péter DLA
MA Szakfelelős, METU,
Vizuális Kommunikáció Tanszék tanára