A győri Design Tanszék és annak Grafika Stúdiója először vesz részt a Tipozóna kiállításon. Képzésünket a Győri Széchenyi Egyetem Művészeti Karán 2021 szeptemberében indította el közel húsz olyan alkotó, akik több évtizedes tervezői és design oktatási tapasztalattal rendelkeznek. A Design Tanszék tevékenységét kiegészíti a Design Campus, a most formálódó győri kreatívipari központ katalizátora, amely az oktatás, a technológia és a kutatásfejlesztés területén generál kapcsolódásokat a régióban.
Az új képzés tágan értelmezi a design fogalmát és a nyitott, kísérletező, emberközpontú látásmódot, így az interaktív, párbeszéden alapuló és folytonosan megújuló oktatást képviseli. Hiszünk a különböző szakterületek együttműködésében, a komplex design gondolkodásban, ezért az oktatás során multidiszciplináris helyzeteket igyekszünk teremteni, ettől reméljük a kimagasló design-teljesítményeket. Tervezői tevékenységünkben a képi gondolkodás, a tárgykultúra és a téralkotás szervesen összefüggnek, egymást alakítják. A nyitottság nemcsak a szakmák között valósul meg, de mi is egyre erőteljesebben érzékeljük, hogy az átjárás szükségszerű a nyomtatott, fizikai térben megvalósuló, klasszikus megjelenések és a virtuális felületek között.
Zuckerberg metavíziójának társadalmában a hagyományos élmények a kibertérbe transzponálódnak. Ennek életszerű megjelenése, strukturáltsága, rétegzettsége határtalannak tűnik és ma már csak az AR /
VR fejlesztők leleményességén múlik. Ugyanakkor az életszerűség és valósághűség fogalmak egyben létjogosultságukat is veszíthetik ezen a ponton, de minimum megkérdőjelezhetők lesznek, hiszen elbizonytalanodott az valóságalap, amiből a mintáinkat vesszük. Értelmezésünkben a metatér erről a hibrid világról való reflexív képalkotás, vagyis olyan értelmezési struktúra, amely az izolált információk és egy bizonytalan értelmezésű hálózat különböző pontjain esetlegesen megtalálható jelenségek között kíván értelmes összefüggésrendszert – tudást – létrehozni.
Ennek a metavilágnak is az egyik alapegysége a betű. Grafikusként foglalkoztat minket, hogy tipográfiai alapelemként a betű tekinthető-e a tervező tipográfus virtuális avatárjának, olyan üzenethordozónak, amit a tervező útjára bocsát print és screen felületeken? Utóbbi van ma előbb: egy-egy font ma előbb bukkan fel és nagyobb utat is jár be a digitális világban, mint a Gutenberg-galaxisban hagyományos print felületein. Az online univerzum betűavatárjai a virtuális terekben egyszerre tervezett és tervezetlen módon kerülnek egymás mellé – a metaverzum számára az értelmezés is igen összetett, mégis alapvető fontosságú, mert a ma diákjai már előbb érkeznek meg az online univerzumba, mint ahogyan a szöveget olvasni, érteni, a tipográfiát használni tudnák. A mai fiatalok előbb sajátítják el online platformokon a különböző kézmozdulatokat mint a kézírást. Ezért ebben a metaverzumban a betűavatároknak még fontosabb a szerepük. A tervezők megtanulják, alkalmazzák, hogy a látható tipográfiai eszközök miként erősítik az üzenetet.
A metaverzumban új aktuális kérdések vetődnek fel a tervezők számára. A tipográfia eszköztára vajon alkalmas-e ma arra, hogy alakítsa, javítsa az önálló, kritikus gondolkodást? Megbirkózik-e a befogadó a dezinformációval, az álhírekkel? Mit tehetünk akkor, amikor a metaverzum képei egyre inkább valósághűnek látszanak, ezzel egyidőben a szövegtartalmak is hihetők? A metaverzum valósága bizonytalan valóság, de az új tér megismerése nagyon is valós mágnes a tervezők számára. Az igazán érzékeny alkotók azonban a nagy vizuális zajtól elhúzódnak és láthatatlan tipográfiai eszközökkel élve hagyják, hogy a csend – a white space –
szolgálja a szöveget.