Mit jelent ma – a bagatellizálva „globális kihívásokkal” jellemzett – korunkban a tervezőgrafika? Mivel jár a fogyasztói társadalom válsága, sőt csődje – úgy az emberi civilizáció, mint a nagy ökoszisztémák összeomlásának valós veszélye – a tervezésre mint olyanra nézve? Mi értelme van a tipográfiának egy olyan világban, ahol minden újabb pixel vagy nyomat a Föld még meglévő erőforrásait égeti el? Ki lehet-e alakítani – és még inkább: lehet-e egyáltalán működtetni – egy, a természet önszabályozó rendszereire épülő vizuális kommunikációt? Vagy az újabban feltűnő, úgynevezett biomimetikus tervezés nem más, mint egy új, jól csengő és eladható marketingfogás: greenwashing?
A bio- (sőt multi)mimetika a 20. század második felében, a civilizációs válságjelenségek felerősödésével párhuzamosan tűnt fel – pontosabban került újra előtérbe hangsúlyosan –, az önkorlátozást, illetve a regenerációs folyamatokat elősegítő tudományos technológiák együtteseként. A természeti elemeknek, rendszereknek vagy modelleknek – mint problémákra adott megoldásoknak – az emulálása persze nem új: egyidős az emberiséggel, bár messze nem egyformán jellemzett különböző történeti korszakokat.
A biomimetikus kutatásoknak az elterjedése vonta maga után az igényt egy ezeknek megfelelő, adekvát tervezői gondolkodás kialakítására is. Ez azonban a tervezőgrafika területén radikálisan új szemléletmódok és gyakorlatok bevezetését követeli meg: akár 180 fokos, kényelmetlen fordulatokat a számtalan generáció óta bevett működésekhez képest. Elengedését például olyan évszázados alkotói axiómáknak, mint amilyeneket a tervező egyénisége, egyedisége – „stílusa” –, vagy a tervezési folyamatok irányítása, kontrollálása jelent; a „határidős” munkák befejezettsége, illetve lezártsága. És ezzel együtt olyan új „alkotási” módok megjelenését vonhatja magával, amelyek a természeti folyamatokhoz hasonlók, azaz szakadatlanul zajlanak vagy éppen ciklikusan ismétlődnek (a kéregmozgásoktól a növekedésen át a bomlásig vagy a víz körforgásáig); új, természetkímélő anyagok, technikák felfedezését és alkalmazását. Olyan új befogadási formákat követelhet meg, amelyek idegenek a klasszikus értelemben vett recepciótól, mert aktivitást igényelnek; a „tervezésben” való részvételt vagy feloldódást az alakulásban, nagyobb egységekben, közösségekben. A biomimetikus tervezéssel előálló alkotások és befogadások éppen ezért az idő és a tér teljesen más dimenzióival dolgoznak, amely keretekben azok a hagyományos jelenségek, mint a vizualitás, a dekorativitás, a linearitás, a logika vagy a narrativitás, értelmüket vesztik.
A bio- (sőt multi)mimetikus tipográfia tehát alapjaiban írja felül a grafikai tervezés mindeddig statikus paradigmáit. A betű itt már nem csak egy rögzített vizuális jel, hanem egy dinamikus entitás, amely a biológiai organizmusokhoz (vagy a kémiai kristályosodáshoz, a geológiai formációkhoz) hasonlóan reagál a környezetére. Ha elfogadjuk, hogy a természet nem formakészlet, hanem egy algoritmus, akkor a „tervező” a rajzolástól a rendszerépítés felé mozdul: egy olyan „tipográfiai DNS” felé, amely a befogadói közeg változó paramétereihez is adaptálódik (legyen az a kijelző fényereje, az olvasási távolság vagy az információ sűrűsége). Egy olyan tipográfia, amely egy fa növekedési ütemében rajzolja ki a szavakat, radikálisan formálná át a figyelmünket is: az azonnali fogyasztástól a meditatív, szemlélődő jelenlétig vezetve el. Vagy egy, a micéliumhálózatok mintázatát felhasználó tervezés elszakadna a lineáris (balról jobbra, fentről lefelé) haladó olvasástól; az előálló „szöveg” többdimenzióssá válna, ahol a betűk közötti távolságot például az információ fontossága vagy összefüggései alakítanák.
A biomimetikus tipográfia így a vizuális kommunikáció „visszavadítása” (hogy az ökológiai rewilding fogalmát itt és most a tervezésre alkalmazzuk), a természeten keresztüli humanizálása. Olyan „törés” a tipográfia történetében, amely a fenntartható folytonosságok hálózataival dolgozik.
Bicskei Éva – Kassai Ferenc
A TIPOZÓNA 6 című kiállítás megrendezésére és katalógus készítésre című és 507106/14563 azonosító számú projektet a Nemzeti Kulturális Alap Vizuális Művészetek Kollégiuma támogatja.
www.nka.hu
A TIPOZÓNA 6. – kiállítás és nemzetközi konferencia megvalósításának támogatása szakmai program megvalósítását 2026. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta